video1.0Network.huhttp://network.hu/Depeche Mode -Homejosef1http://network.hu/josef1<object width="424" height="345"><param name="movie" value="http://depeche-mode.network.hu/flash/videoplayer/video.swf?videoid=141630&amp;pvol=40&amp;plang=hu&amp;host=http://depeche-mode.network.hu" /><param name="allowscriptaccess" value="always" /><param name="allowfullscreen" value="true" /><embed src="http://depeche-mode.network.hu/flash/videoplayer/video.swf?videoid=141630&amp;pvol=40&amp;plang=hu&amp;host=http://depeche-mode.network.hu" width="424" height="345" allowscriptaccess="always" allowfullscreen="true" /></object>424345241Here is a song
From the wrong side of town
Where I’m bound
To the ground
By the loneliest sound
That pounds from within
And it’s pinning me down
Here is a page
From the emptiest stage
A cage or the heaviest cross ever made
A gauge of the deadliest trap ever laid
And I thank you
For bringing me here
For showing me home
For singing these tears
Finally I’ve found
That I belong here
The heat and the sickliest
Sweet smelling sheets
That cling to the backs of my knees
And my feet
Well, I’m drowning in time
To a desperate beat
And I thank you
For bringing me here
For showing me home
For singing these tears
Finally I’ve found
That I belong
Feels like home
I should have known
From my first breath
God send the only true friend
I call mine
Pretend that I’ll make amends
The next time
Befriend the glorious end of the line
And I thank you
For bringing me here
For showing me home
For singing these tears
Finally I’ve found
That I belong here.
Magyar fordítás:
Ez a dal
A rosszabbik oldal felől jön a városból,
Ahová elérve
Lerogyok a földre
A legmagányosabb hang neszére,
Amely bennem lüktet,
És ideláncol.
Ez az lap arról szól,
Milyen, amikor már kiléptél a való világból,
Ez egy cella vagy a legsúlyosabb kereszted,
A leggyilkosabb csapda, mit valaha készítettek…
Hálás vagyok neked,
Amiért elhoztál ide,
Hogy megmutattad otthonom,
Hogy megénekelted a könnyeket.
Végül rájöttem,
Hogy ide tartozom.
Érzem a forróságot,
S az émelyítően édes illatú leplek
Térdem hajlatainak,
Lábfejemre tapadnak
Beleveszek az időbe –
Ritmusára egy reménytelen ritmusnak (ütemnek)
Hálás vagyok neked,
Amiért elhoztál ide,
Hogy megmutattad otthonom,
Hogy megénekelted a könnyeket.
Végül rájöttem,
Hogy ide tartozom.
Olyan érzés ez, mint az otthon
Rögtön kellett volna tudnom,
Mikor először szívtam be levegőjét.
Isten küldte az egyetlen igaz barátom,
Akit magaménak érzek,
Hogy jó útra érek, csak megjátszom
Legközelebb majd
Hozzásegít a dicső véghez.
Hálás vagyok neked,
Amiért elhoztál ide,
Hogy megmutattad otthonom,
Hogy megénekelted a könnyeket.
Végül rájöttem,
Hogy ide tartozom.
Szerző: Martin Lee Gore
Ének: Martin Lee Gorehttp://vds.network.hu/clubvideo/1/4/1/_/141630_63553_2.jpg8060141630